Elitközelben - Volkswagen Passat 2.0 FSI Highline

Az új, hatodik generációs Passat a kétliteres benzinmotorral nem egy fickándozós, sokkal inkább nyugodt, megfontolt autózásra csábító modell. Kényelmes, nagy, sőt (félve) azt is ideírom, hogy jó.

Gyerekkorom óta az egyik kedvenc márkám a Volkswagen. Hiába van belőle milliónyi, hiába utálják annyian a "céget" oly' lelkesen, nekem egy-egy wolfsburgi modellváltás maga a mennyország. Mondják, a gyermeki elme nagyon fogékony; nos, esetemben ez kétségkívül így van, semmi mással nem tudom ugyanis magyarázni ezt a mániát, minthogy életem első autókatalógus-gyűjteményében (5-10 év között valahol, már nem emlékszem) csak Volkswagenek voltak. Scirocco, Passat, Golf, Golf Cabrio és a többiek.

Azt hiszem, az idő tájt a röfiorrú Passat futott, hát azért úgy odavoltam, hogy még a falamra is kiszögeztem egy posztert. Persze, hogy ízlésileg ne fussak teljesen zátonyra, a klotyón Mercedes plakát virított, nekem akkor ez a két márka volt a csúcs. Gőzöm nem volt olyanokról, hogy Audi, BMW, vagy akármi, Volkswagen és Mercedes volt az etalon, azt' kész.

Oké, nem kell nekem magyarázni, hogy ég és föld a különbség a kettő között, tudom én azt magamtól is. A kis bevezetővel csupán azt próbáltam érzékeltetni, nem biztos, hogy feltétlenül objektív leszek, itt-ott elsodorhatnak a régi beidegződések, még akkor is, ha az évek során azért jócskán tompultak az emlékek.

Szóval az új Passat. Bevallom férfiasan, nekem a régi (most az ötösre gondolok) is tetszett, de ez az új... Hát ez nagyon ott van a szeren. Első pillantásra süt róla az elegencia és a trendiség, formailag telitalálat, ez nem lehet vitás. Mindjárt ott van az eleje, amelyet masszívan krómozott, pofás kis hűtőrács díszít, kicsit olyan, mintha az Audi Single Frame-jét vasalták volna rá a Passatra. Nyilvánvalóan gázos, ha a feljebb pozícionált márka egyik első számú (új) arculati elemét házon belül egy az egyben átköltöztetik, így hát kicsit alakítgattak, rajzolgattak rajta, hogy eredetinek tűnjön. A kulcsszó tehát itt is az arculat: a mezőnybe az utóbbi években kissé talán beleszürkült Passatnak (1996-ban mutatták be) ezzel az újbatett pofival kell meghódítania a vásárlókat.

A terv így önmagában persze nem járhatott volna sikerrel, kellettek új első fényszórók (amelyeket szokás derrickesnek és táskásnak csúfolni, pedig jól néznek ki), aztán ugyanazzal a lendülettel hátsók is, az ultramodern-hiperszuper LED-es technológiával, hogy izzócserével és szereléssel csak baleset esetén (lásd: újjáépítés) kelljen foglalkozni. Ahogy illik, az oldalsó indexek el lettek felejtve, szépen, a visszapillantók házában kaptak helyet, s tuti húzás a csomagtartó-fedél kialakítása is. Olyanra van "kalapálva", mintha önmagában egy picike spoiler lenne, okos, elegáns, egyszersmind sportos megoldás.

A kicsit phaetonos összképet a krómmal körbeszegett oldalsó ablakfelületek, illetve a szintén fényes díszcsíkok teszik (számomra) végképp vonzóvá (fekete alapszínnél nagyon üt), az emelkedő övvonal manapság olyan természetes, hogy szóra sem érdemes. Csak dicsérni ciki, ezért gyorsan leszólom a hatalmas, megalomán emblémákat, szerintem senki nem szólt volna egy szót sem, ha kisebb logók hirdetik a Passat hovatartozását.

Most, hogy letudtuk a külsőt, lassan becsüccsenhetünk az utastérbe, amely nemcsak optikailag, hanem valóban nagyot nőtt. Csodálkozni persze nem érdemes ezen, az új Passat 62 milliméterrel hosszabb, 74 milliméterrel szélesebb és tíz milliméterrel magasabb elődjénél, s a méretnövekedés értelemszerűen jótékonyan hatott a belső térre. A tengelytáv hat milliméteres nyúlása különösebben nem befolyásolt semmit, a Passatban eddig is rengeteg hely volt hátul, az újban is simán keresztbe lehet rakni a lábat.

Különben tényleg: a középkategóriában ritka az olyan autó, amiben olyan kényelmesen lehet utazni, mint a Passatban, "kompakt" méreteimnek hála magam mögött speciel akkora hely tátongott, hogy akár tornagyakorlatokat is végezhettem volna. Nem kell ám tigrisbukfencre és egyéb marhaságokra gondolni, de lábemelésre nyugodtan vállalkozhattam volna suttyomban.

Tesztautónkat a legeslegelitebb Highline felszereltséggel kaptuk, így belül világos bőrkárpitozás tündökölt. Sajnos, én ugyanis ezerből ezerszer sima szövetkárpitot választanék, a bőrbe ugyanis mindig beleizzadok, ami fúj. Lehet akármilyen jó a klíma, kánikulában még nem szálltam ki úgy bőrös autóból, hogy ne kellett volna utánam még egy ideig törölgetni az ülést, nekem ez nem jön be és kész. Védelmére szóljon, hogy világos színével vidámságot kölcsönöz a belsőnek, ha pedig egy utastér nem sötét, baj már nem is lehet.

Összességében a Passat belsejével sincs baj, de ehhez az kell, hogy a kicsit sem szép műanyagos fabetét helyett az alumíniumos díszítést rendeljük. Nekünk fabetétes példány jutott, jujj, ki nem állhatom, ráadásul a legcsillogósabb, legrondább színű fajtát nézegethettem egy hétig. Tudom, hogy sokan vannak, akiknek ez tetszik, akik csakis ilyen autót hajlandóak venni, a leendő vásárlóknak mégis azt üzenem: nézzék meg a "fémes" változatot is, milliószor jobban néz ki.

A felhasznált anyagok minősége kiváló, azt azonban nem értem, hogy a tízpontos összhatást miért kellett lerontani (legalább) eggyel a térdmagasságban beépített, eszetlenül kemény műanyagok felhasználásával. A Passat töréstesztje ötös lett (új padlólemez = 57 százalékkal merevebb karosszéria), aminél ugye nincs feljebb, de ha a szigorú NCAP esetleg levont volna egy csillagot, jó eséllyel hivatkozott volna erre a picinyke melléfogásra.

De kár is erről beszélni, sokkal fontosabb, hogy átgondoltabb, letisztultabb lett a sötétben kékes színben tündöklő műszerfal, amelynek közepét a sebesség- és fordulatszámmérő, vízhőfok- és üzemanyagszintvisszajelző uralja logikus elrendezésben. Megtalálhatjuk a Volkswagen-csoport modelljeiből jól ismert képernyőt is, amelyről minden fontos információt megtudhatunk menet közben. Hogy a sofőr véletlenül se felejtse el, milyen autót kormányoz, a picinyke monitor felett króm betűkkel virít a Passat felirat (minek?).

A vezetőülésben kényelmesen el lehet helyezkedni, elektromosan dönthető, szintén villanyosan állítható rajta a gerinctámasz, egyedül hosszanti irányban és magasságban kell karral tologatni, illetve emelni. A kormányoszlop minden irányban állítható, belövésénél arra figyelni kell, hogy az amúgy jó fogású "bőrkerék" a műszerfalból ne takarjon ki semmit. A Passat belseje számtalan tárolórekesszel és pohártartóval kényezteti gazdáját, a legeredetibb ötletet azonban a bal első ajtónál találtam.

Sohasem néztem volna ki német autógyártóból ilyen figyelmességet, ha egyszer megkérdezik tőlem, ki fog először előállni ilyennel, talán a japán szó jutott volna először eszembe. A német semmiképpen. Hogy miről is van szó? Hát arról, hogy a vezetőoldali ajtóban van egy első látásra értelmetlennek tűnő mélyedés, amibe napjaink sajnos elengedhetetlen kelléke (ezen sorok írásakor éppen arról számolt be az MTI, hogy az esőzések következtében megáradt Duna miatt le kell zárni a budai alsó rakpartot...), az esernyő éppen beleillik. Bámulatos! Az utasoldali ajtón literes palacknak kialakított helyet találni, ezek a precíz germánok újabban mindenre gondolnak.

Ami azt illeti, azokra is, akik a családot a Passatba behajtogatva indulnak el nyaralni, a kedvükért 90 literrel növelték a csomagteret. Az immár 565 literes puttony fedelét korábban már megdicsértem (a nyitója is jó, a bazi nagy emblémát kell nyomkodni, s máris szezám, tárulj), de kalapemelés jár tekintélyes méretének is. A nyílás szép tágas, így rakodni is könnyű, a síelés szerelmesei ráadásul a hátsó kartámaszt lehajtva (és az "ablakot" kinyitva) lécet is bepakolhatnak. Mi kell még? Talán egy jó motor.

Az biztos, ha én Passatot vennék, vagy valamelyik jól bevált VW-dízelt választanám, vagy megvárnám az A4-esben már bizonyított remek, kétliteres turbót. A benzines paletta csúcsán jelenleg a sima kétliteres FSI trónol papíron ígéretes 150 LE-vel, mi éppen ezt próbáltuk, és talán éppen ő volt az autó leggyengébb pontja. Nem arról van szó, hogy rossz vagy éppen nem megy, vannak nagyon jó tulajdonságai, alapjáraton például már-már lexusi csendben duruzsol. De ha már ilyen pofás limuzinban feszítünk, akkor az vagy menjen alattunk, mint az állat, vagy a stílusra is adva legyen visszafogottabb, úriasabb, de cserébe gazdaságosabb. Ha ezt a kombinációt akarjuk, fizessünk be egy olajosra jól, ez a kétliteres benzines olyan semmilyen.

Se nem gazdaságos (tesztfogyasztása valahol 12 és 12,5 liter között alakult, utóbbihoz közelebb), se nem rakéta, el lehet vele közlekedni, de nekem nem kéne soha. Elpörög ugyan hétezerig, de tök felesleges eddig nyomatni (úgy egyébként pörgetni is), a maximális teljesítményt hatezernél adja le, de ebből nem sokat érezni. Megkínozva a hangja sem gyönyörködtet, sokkal inkább üzeni azt, hogy elég ebből, te állat, én a magam részéről vettem is a lapot, és négyezernél feljebb nem nagyon tapostam. A városi forgalomban azért így is remekül elbodogultam, igaz, a gyorsulási "kihívásokat" inkább elegánsan ignoráltam.

A végsebesség az adatlap szerint 213 km/h, ezt nem próbáltam ki, biztos így van. Azt tudom, hogy autópályán a 180-190-et (a könnyen kezelhető tempomat segítségét is igénybe véve) kényelmesen tartotta, és még a szél- és menetzaj is elviselhetőnek tűnt. Éppenhogy, de még lehetett beszélgetni, 120-130-nál viszont még szinte észrevétlen a külvilág. Amennyiben introvertált személyiségek vagyunk, és tojunk utasainkra, izzíthatjuk a Highline felszereltséghez tartozó nyolc hangszórós CD-s rendszert, ami kifejezetten meggyőzően szól.

A Passat jól összerakott autó, menet közben nincsenek bántó zörejek (én a kalaptartó környékéről hallottam ugyan egyet-kettőt, de biztos csak képzelődtem). Ebben azért segít a kiváló futómű is, amely nem csak, hogy kifejezetten stabillá teszi a Passatot, de még a nagyobb kátyúkat is jó érzékkel simítja ki. Elöl McPherson tag, hátul a Golfból átvett négy lengőkaros megoldás, nem lehet belekötni. A rugózás is jól eltalált, nincs bántó billegés, a sportos kanyarokat is jól tűrte (az ESP ugyan kikapcsolható, mégsem az a könnyen rángathatós fajta). Legszívesebben a hat fokozatú kézi váltóra emlékszem vissza, majdnem olyan jó, mint amilyet az általam etalonnak tartott A4-esben találtam; a kar rövid úton jár, pontosan és jól kapcsolható, beérem azzal is, ha ilyet építenek minden autóba.

Feltétlenül szólni kell még arról, hogy az új Passathoz kulcs nélküli indítórendszer jár, azaz az ajtók nyitására és zárására szolgáló micsoda gondoskodik a motor beindításáról. A gyakorlatban a rendszer remekül vizsgázott: ajtó nyit, micsoda a műszerfalon elhelyezett nyílásba behelyez, kuplung vagy fék kinyom (ennek hiányában hiába birizgáljuk a cuccot, nem indul a motor), határozott bökés és nyomás. Nekem tetszett. Ahogy az új Passathoz szériában járó elektromos kézifék is, hasznos, kényelmes újítás, dicsértük is már az elgondolást más modellekben eleget. Tesztautónkban mondjuk rakoncátlankodott kicsit, előfordult, hogy csúsztatott kuplung-finom gázadásra automatikusan oldotta magát, de volt olyan is, hogy megmakacsolta magát, és csak manuálisan lehetett hatástalanítani. Hogy melyik a normális, nem tudom.

A Passat a kétliteres FSI motorral 7 814 000 forintba kerül, az árban a felsoroltakon kívül kismilliónyi extra foglaltatik még benne. A fabetétet leszámítva és a motorral kapcsolatban említett feltételekkel - a lehülyézést is vállalva - nagyon kéne, simán elfogadnám sajátomnak. A Volkswagen ugyanis a Passattal majdnem felső kategóriát csinált a középből.

Volkswagen Passat 2.0 FSI Highline

Forrás: Origo