Volkswagen Passat Variant 1,6 (2003) Comfortline használtautó teszt

Mai használtautó tesztünk alanya egy meglehetősen ritka specifikációjú Passat. A németek kedvenc utazóautóját ugyanis ezúttal nem az unalomig ismert 1,9 literes dízel, hanem a sokat kritizált, 1,6 literes, nyolcszelepes benzines hajtja. Lássuk, a testes kombi szinte alapfelszereltséggel és 102 lóerővel is csábító választás?

 

A Passat névnek idehaza mindig is volt egy előkelőbb, de messze nem sznobos hangzása. Aki ilyen autóval járt, a közmegegyezés szerint jómódú polgár vagy középvezető lehetett leginkább. Ez már igaz volt a kilencvenes évek elején a malacorrú Passatra, de utódára, az 1997 és 2005 között gyártott ötödik generációra talán még jobban rárakódott a finom előítélet. A márkanév leginkább a belépő szintű presztízs, az elnyűhetetlenség, a kissé unalmas forma, valamint a kerregő dízelhang fogalmaival kapcsolódott össze. A modell ugyanakkor alaposan meg is osztotta/osztja az autós társadalmat, mert széles ugyan a rajongótábora, ugyanakkor sokak szerint a Passatnak jobb a PR-ja mint a minősége. Különösen az 1,9 PD TDI tekinthető vízválasztónak, hiszen amellett, hogy az egyik tábor szerint félmillió kilométert is kibír motorbontás és nagyjavítás nélkül, egyes mérnökök szerint több konstrukciós hibát is tartalmaz. Az 1,6-os, nyolcszelepes erőforrást más miatt emlegetik gyakran: leginkább japán gyártó termékét használók anekdotáznak az elavult, nyolcszelepes technikán és a Mercedes W123 200D-hez hasonló teljesítmény/súly arányon.

 

	Fő cél a funkcionalitás - galéria

Tesztünk alanya egy 2003-as év végi, 1,6 literes benzinmotorral szerelt ezüst kombi. A 2001-es modellfrissítés tagadhatatlanul jót tett az autónak, a ráncfelvarrott változat már kevésbé kelti a "mérnökök csak körzőt használhattak a tervezés során" hatást. Szögletesebb lett az orr, a hátsó lámpákban pedig két kör jelenti az újdonságot, összességében azonban továbbra is az egyik legfeltűnésmentesebb középkategóriás maradt a Passat. Ezt a hatást az ezüst fényezés és az acél keréktárcsák tovább erősítik. Az övvonal szinte vízszintes, ennek a hátsó utasok örülnek a legjobban. A far megrajzolásánál nyilvánvalóan a térfogat volt a fő szempont, a csomagtér mérete mindig is a Passat-tulajdonosok egyik kedvenc vesszőparipája volt. Örvendetes, hogy a karosszériát körbe vastag műanyag csíkok védik a koccanásoktól, sőt a lökhárító alsó része és a szoknya is ebből az anyagból készül, kár, hogy az évek során könnyen kilazulnak. Az üvegfelületek hatalmasak, szükség is van a hátsók sötétítésére, ha nyáron nem akarunk szaunázni. Az új autókhoz szokott sofőrök egyébként szinte elszédülnek, amikor először hátranéznek tolatáskor. A viszonylag vékony oszlopoknak és a szögletes hátsó résznek hála egyáltalán nem hiányzik a tolatóradar.

	Fekete, fekete, fekete - galéria

A vezetőülésben helyet foglalva kettő másodperc alatt otthon érezzük magunkat, ebben a Volkswagen mindig is jó volt. A kapcsolók mindenhol ott vannak, ahol lenniük kell, a kormány nagyon tág határok között állítható (az ülést teljesen hátratolva is nagyon közel húzhatjuk magunkhoz a volánt), az ülések kemény tömésűek, de kényelmesek. A műszerek jól olvashatók, lila háttérvilágításukat szokni kell. A tesztalany egy kevésbé felszerelt példány, a fedélzeti számítógép kijelzője ennek megfelelően feleakkora, mint egy Highline-ban, a 260-ig kalibrált kilométerórát mégsem cserélték ki. A széles középkonzolt a rádió és a klíma kezelőszervei uralják. Előbbi egy alap, Beta jelzésű darab, és négy hangszórója ellenére szépen szól. Az automata Climatronic klímát egyszerű kezelni, ráadásul rendkívül hatásosan végzi a dolgát, igaz, előzés előtt ajánlatos kikapcsolni a szerkezetet. A beltér teljes egészében fekete, mégsem akarunk harakirit elkövetni, mert a Volkswagen mérnökei nagyon trükkösen bézs színű kárpittal látták el a tetőt, ami ráadásul még a térérzeten is javít, na nem mintha szükség lenne rá. Hely ugyanis bőségesen van minden irányban, és nem csak elöl, hanem hátul is. Átlagos termetű felnőtt mögött 1000 km-es utakat is be lehet vállalni, mert a hátsó ülések is kényelmesek, az ülőlapjuk sem rövid, ráadásul az első fotelok háttámlájában mélyedéseket alakítottak ki a térdnek, a lábfej pedig befér azok alá. Középen már nem ilyen jó a helyzet, a magas és széles kardánalagút, valamint a felhajtva is kissé kidomborodó könyöklő miatt csak rövidebb utakra száműzzük ide az utast. A kárpitok java része tartós, kivétel ez alól az ajtók borítása.

	Temérdek hely hátul is - galéria

A Passat elsősorban utazóautó, lássuk, ott hogyan muzsikál. A motorháztető felnyitása azonnali sokkot vált ki a mit sem tudó érdeklődőből, az 1,6 felirat ugyanis sok jót nem sejtet. Ez még a jó öreg, nyolcszelepes, 102 lóerős egység, és bizony alaposan megküzd a sofőrrel, feltankoltan bő 1400 kg-os kasztnival. A gyártó szerint a Passat 13,3 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, és bár nem mértük, érzésre sokkal többnek tűnik. A fokozatok nagyon rövidek, az ötödiket már ötvennél kapcsolhatjuk, ám innen kigyorsítani igazi türelemjáték. A tempós haladáshoz bizony keményen kell pörgetni a kellemetlen orgánumú, morgós erőforrást. 3000-es fordulat fölött bizonytalanul ugyan, de meglódul az autó, majd 5800 körül kifullad. Ha lendületbe jöttünk, az ötfokozatú váltókar ügyes használatával tempósan is haladhatunk, a használható fordulatszám valahol 3500 és 5500 között terül el. A Passat futóműve legnagyobb meglepetésemre nem vall szégyent gyors kanyarokban sem, ez leginkább a könnyű motornak és a multilink hátsó futóműnek köszönhető. A sebesség további fokozásával erősen alulkormányzottá válik az autó, ám a feláras ESP hamar közbeavatkozik. A kormány áttételét jól eltalálták a mérnökök, ráadásul a rásegítés ét sem túlozták el, mi több, parkoláskor férfias erőt kíván a szerkezet.

	Könnyen kezelhető műszerfal nagy gombokkal - galéria

2003-ban, amikor a tulajdonos kiválasztotta autóját, úgy kalkulált, hogy az évi 10 000 km-es, zömében városi futásteljesítmény miatt nem éri meg az 1,9-es dízel a felárát. Nos, ez csak megközelítőleg bizonyult igaznak, a benzines Passat ugyanis a tulajdonos legnagyobb bánatára sokat fogyaszt, ráadásul egy megfontolt, nyugodtan vezető nyugdíjasról beszélünk. Volt szerencsém többször megjárni az autóval Németországot, és kizárólag országúton volt elfogadható, 8 liter körüli a fogyasztás. 130-as autópálya-tempónál már közel 4000-et forog a motor, ilyenkor 9-9,5 liter csúszik le a torkán az "egyhatosnak", de egy München-Essen távon, ahol az utazótempó 180 körül volt, 13-14 litert evett a nyolcszelepes erőforrás. Ilyen sebességnél azonban már annyira kellemetlen, sírós hangja van a motornak, hogy az embernek nincs szíve folyamatosan 5600-6000-es fordulattal, padlógázzal közlekedni. Kár, mert a futómű remekül simítja ki az útegyenetlenségeket, a kissé nehezebb és közvetlen kormány pedig élvezetessé teszi az utazást. Szélzaj nagyon kevés van, és az utastérben sem zörög semmi, érzésre egyáltalán nem lehet észrevenni a kort az autón. A fék határozottan fog, azonban hajlamos a fáradásra, elég néhány nagy sebességről való vészfékezés, és szinte beesik a pedál a sofőr lába alatt, ami különösképpen nyugtalanító és stresszes tud lenni olyan helyzetekben, amikor egy tempós, 200 km/h-s autópálya-kanyarból kijövet az ember szembe találja magát a Stau-val.

	Nem való bele - galéria

A tesztautó szinte alapfelszereltségű modell, ennek ellenére tartalmazza a hatásos automata klímát, a hat légzsákot, az ESP-t, az elektromos külső tükröket, az ülésfűtést, a sötétített üvegeket és még jó néhány dolgot, csak hát a legfontosabb összetevő hiányzik, ami remek utazóautóvá tenné az autót: egy tisztességes motor. Nyilvánvaló, hogy a Volkswagennél pontosan tisztában voltak vele, mennyire zseniálisan lomha lesz vele az autó, ám azt is tudták, ennek az egységnek a gyártása rendkívül olcsó, így pedig olyan reklámokat lehet készíttetni, hogy "Mindenki kedvenc Passat-ja már ötmillió forinttól". Olcsósága ellenére nem fogyott túl jól az 1,6 literes benzinessel szerelt Passat, a használtpiacon csupán néha bukkan fel egy-egy darab, amely állapottól és felszereltségtől függően 1,5-2 millió forintot kóstál. Az autó megbízhatóságáról sok rosszat hallani, ám ezt a tulajdonos nem tudja alátámasztani, az eddig eltöltött 53 000 kilométer alatt egyetlen kapcsoló sem ment tönkre, sőt még egy izzó sem égett ki. Tiszta szívvel mégis csak olyanoknak merem ajánlani, akik annyira elkötelezettek a márka iránt, hogy elnézik az autó lomhaságát és nagy fogyasztását.

Volkswagen Passat Variant 1,6
1595 ccm, négyhengeres, nyolcszelepes benzinmotor 102 LE @ 5600 ford./perc, 148 Nm @ 3600 ford./perc elsőkerékhajtás, ötfokozatú kéziváltó
Technikai adatok
Hosszúság	4682 mm
Szélesség	1746 mm
Magasság	1498 mm
Tengelytáv	2703 mm
Üres tömeg	1294 kg
Megengedett össztömeg	1920 kg
Csomagtartó mérete	495-1600 l
Üzemanyagtartály mérete	62 l
Menetteljesítmények
Végsebesség	185 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra	13,3 s
Fogyasztás
Tesztelés alatt
Vegyes	10 l/100km
Gyári adatok
Város	11 l/100km
Országút	6,3 l/100km
Vegyes	8 l/100km
Változatok
Karosszéria változatok	szedán, kombi
Motorváltozatok	1,6 literes, kétliteres, 1,8 literes turbós, 2,3 literes, 2,8-, és négyliteres benzines, valamint 1,9 és 2,5 literes turbódízel
Árak, konkurensek alapárai
A típus ára a használt piacon	1,5-3 millió Ft
A tesztelt modell hozzávetőleges ára	2 millió Ft
Főbb konkurensek alapárai
Opel Vectra Caravan 1,6i	1,8-3 millió Ft
Toyota Avensis Wagon 1,6	1,8-2,8 millió Ft
Alfa Romeo 156 SW 1,6	1,3-2 millió Ft
Renault Laguna II Grandtour 1,6	1,3-2,5 millió Ft
Ford Mondeo Mk. III kombi 1,8	1,2-2,4 millió Ft
Tetszett	Nem tetszett
Jó körkilátás Feszes, mégis kényelmes felfüggesztés Hatalmas hely elöl-hátul	Gyenge menetteljesítmények Magas fogyasztás Unalmas beltér
Típus hibák
Az 1,6 literes motorral szerelt modellek váltója hajlamos rakoncátlankodni, a lengőkarokat pedig gyakran már 40 000 km után cserélni kell. A fényezés meglehetősen érzékeny, a riasztó, valamint a motorvezérlő elektronika pedig a kelleténél többször megy tönkre.

Forrás: a5.hu