Tényleg a Passat a király?

Elöl a motor, középen az utasok leghátul a csomagok: ez a felállás klasszikus ugyan, de van jobb: a kombi. A Passatból már rögtön bemutatása után, 1973-tól létezik Variant is, amely az első két generáció után kikoptatta a kínálatból a ferdehátút. Nálunk nem megy a kombi Nyugat-Európában a kombi népszerűbb, mint a lépcsőshátú. Mi pont annyival vagyunk szegényebbek, hogy ez a kategória nem használati tárgy, amiben a kombi volna jobb, hanem reprezentációs célú invesztíció, ezért elvétve vesz bárki is Variantot. A Volkswagen ragaszkodik hozzá, hogy a Passatnál nem átdolgozás történt, hanem modellváltás, pedig nem. Az újat elődje mellé állítva maga az autó a legékesebb cáfolat, az oldalnézetük szinte azonos. Tavaly év végén olyasféle erős facelift volt, mint 2000-ben, amivel a típus még évekig vonzó maradhat.

Modellváltás? Ez azért túlzás Oldalról kevés a változás, a méretek maradtak, a kasztniba préselt élek és a tükör formája más. Szemből jót tesz a Passatnak a kivasalt ábrázat, bár az évi akár félmilliós eladások alapján a kivagyi krómmaszk is megnyerte a népeket. Szemből és hátulról az autó szélesebbnek és alacsonyabbnak tűnik, pedig nem csökkent a magassága és nem nőtt a szélessége sem. Ez a jó designerek titka. Belül is érezhető a fejlődés, a rögzítőfék gombja jobb helyen van a váltó mellett, mint a fényszórókapcsoló mellett volt. Az ülés nem ugyanolyan, mint volt, de pont olyan kényelmes, tökéletesen beállítható benne a vezetési pozíció és a térkínálat is lehengerlő. Spóroltak belül Érezni a spórolást az anyagokon, még az előkelőnek szánt analóg óra sem tudja palástolni, hogy ezen a szinten lehetne több a puha műanyag egy frissen módosított autóban. Az ülésfűtésnek 3 fokozata maradt az ötből, de ez is elég. Praktikusabb lett a kalaptartó, amely a Skoda Octaviához vagy az Astra kombihoz hasonlóan előreszalad, ha rápaskolunk egyet.

Nem kell 170 lóerő Mindkét autóban kétliteres dízelmotor volt, a kékben még a zenitjén már 170 lóerős és részecskeszűrős PD TDI, az újban a common rail befecskendezéses újabb, 140 lóerővel. Letaglózóan húz a 170 lóerős dízel és kevesebbet is fogyaszt valamivel, de a Passat a 140 lóerős dízelmotorral harmonikusabb autó. Például azért, mert a BlueMotion Technology csomagban van hozzá stop-start automatika, amely azonnal leállítja a motort, ha megállunk, legalább ilyenkor megszüntetve a légszennyezést, amikor a többiek merőben értelmetlenül pöfögtetik a gépet a lámpánál vagy a sorompó mögött. Rendíthetetlenséget sugall Néhány kilométer után megérezni, hogy egy 15 milliószor bevált autótípusban ülünk, amely a folyamatos evolúcióval nagyon magasra ért. Rendíthetetlenséget sugárzó, rendkívül nyugodt autó a Passat.

 

A motorra mindig lehet számítani, rugalmas és kellően erős, az olajos kuplungos DSG-nél jobb automatát csak luxusautók kínálnak. Csak visszaváltáskor ránt egy kicsit, felfelé-lefelé szélvészgyorsan kapcsol. A duplakuplungos automata kényelmét megszokva nagyon ósdi megoldás kézzel és a bal szélső pedállal szerencsétlenkedni, ha ezt egy gép ilyen minőségben meg tudja oldani helyettünk.

Suhanás, csendben A hároméves és az új Passat között a zajkomfortban tapasztaltuk a legnagyobb előrelépést. A közös nyomócsöves befecskendezéssel modernizált dízelmotor jóval halkabb, mint a PD TDI volt. A szélvédőbe rejtett, 0,1 milliméter vastagságú fólia is hatásos hangszigetelőnek tűnik, ami felárért az első oldalajtókba is megrendelhető. Mi többet suhantunk autópályán és országúton, mint a fővárosban, így jött ki a 6,4 literes átlagfogyasztás. Ez a jó a dízelben, egy kisautó étvágyát összebékíti egy óriási csatahajó kényelmével, biztonságával és erejével, mert a 320 Nm még ekkora autóban is érv. Nem csoda, hogy 38 évi gyártással és 15 millió eladott autóval a háta mögött a Passat ilyen erős pozíciót vívott ki magának.